Varró Dániel, Szegedi Katalin: Diótörő (Jelenkor)
Vitathatatlan, hogy E. T. A. Hoffmann A diótörő és az egérkirály című meséje az egyik legszebb karácsonyi történet, amit advent idején olvashatunk. Az időről időre megjelenő Diótörő-feldolgozásokban életre kelt különböző valóságok, létszférák közötti közlekedés lehetősége, a fiúknak és lányoknak egyaránt izgalmas történetszövés pedig lehetővé teszi, hogy ez a mese az időtlenségig a klasszikus kánon része maradjon. Ám a nem kortárs szöveget befogadó gyerekekben keletkező világtapasztalati és nyelvi idegenség akár el is veheti a kedvet az adott szöveg olvasásától. A régi népmesék és klasszikus mesék átírása, színpadi feldolgozása ezért is olyan gyakori manapság. Az újramesélés a mesék fennmaradásának feltétele, s a Diótörőnek is számtalan átirata létezik. Számomra a ScolarKid sorozatban megjelent An Leysen-féle Diótörő az egyik legkedvesebb, ugyanis ez a könyv az eredeti E. T. A. Hoffmann mesét veszi alapul, nem építi bele a szövegbe a Csajkovszkij balettelőadás Alexandre Dumas és Marius Petipa által írt librettóját, az illusztrációk pedig valóban gyerekeket ábrázolnak.
Varró Dániel verses mese formájába ültette át az igen hosszú eredeti Hoffmann-mesét és a leegyszerűsített történetszövésű balettelőadás-változatot. A különböző versformákban megírt történetet olvasva egyszerre érezhetjük a rímek delejező hatását, „metajellegét” („De előugrik ekkor, hogy megmentse a percet / [tudjátok itt a rímet talán ti már] a herceg.” 26.), a „varródanis” humor üdítő, esetenként azonban talán túljáratott jelenlétét. A szójátékoknak köszönhető szlenghasználat szintén megoszthatja az olvasóközönséget (pl. „Hívatta az udvari / óracsinálót, / egy dús hajú, ifjú, / ügyes kezű csávót, […].” 17.). De mint azt más műveiből tudjuk, Varró Dániel szeret kockázatot vállalni („Jó játék a konektor, / én jöttem rá magamtól. / Beledugom, hol egy toll? / Jó játék a konektor.” Rosszalkodó), és mindenekelőtt játszani. Ez a rendkívüli átirat pedig egy fergeteges játéktérbe hív minket, ahol a mesemondói hagyományok átörökítésével egy új perspektívájú nézőpontból láthatjuk Diótörő történetét. Ráadásul a hosszabb lélegzetű prózai műhöz képest könnyebben jut el a célközönséghez. Azt is mondhatjuk, hogy megszületett a modern Diótörő, amely már nem gyerekkorú partneri viszonyt feltételez, hanem egy érettebb, irodalmi, nyelvi eszközökkel felvértezett olvasót. (Valószínűleg az eredeti változat sem egyértelműen gyerekeknek íródott.)
Érdekesség, hogy a Varró Dániel-féle Diótörő először 2005-ben jelent meg Odegnál Norbert illusztrációival a Dió Stúdió Művészeti Kft gondozásában, de ez a változat egyáltalán nem vált ismertté. A Jelenkor Kiadó Szegedi Katalin csodás illusztrációival újraélesztette a történetet. Ezeknek a képeknek varázsereje van, és a szövegtől függetlenül is működőképesek, illetve azzal dinamikus viszonyban állnak. A legszemléletesebben viszi színre a Diótörő kettős világát, miszerint nem eldönthető, hogy amit Marika átél, az lázálom vagy valóság. Zseniális különböző viszonyokat és asszociációkat feltételező képek alkalmazása, ugyanis ezek előrevetítik és gazdagítják a történetet. Például a mese legelején látható karácsonyfán azért láthatjuk a majdani Babaország különféle nemzetiségű babáit, mert a karácsonyfa a Drosselmeier keresztapa készítette felhúzható babavárral azonosult.
A verses mesében – ahogy az eredeti Hoffmann-féle műben is – a valós és a fikciós világok léte, az ezek közötti átjárás lehetősége és összekuszálódása jelenik meg. A mindentudó elbeszélő egyik világnak sem a része, kívülállóként mesél, de ismer minden fontos tényt, beleértve a szereplők gondolatait és a két világ berendezkedését is. Ez az elbeszélő kiszól az olvasókhoz, felszólítja őket, kérdéseket tesz fel, így különleges interakcióba léphetünk a történettel. „Gyerekek, van-e, aki látott / olyan színházat, hol a bábok / színjátszanak, // a velük játszó emberek meg / elbújva hátul hemperegnek, / nem látszanak?” (10.) Ezek az eredeti mesében is jelenlévő figyelemfelkeltő kérdések, felszólítások érzékenyebbé teszik az olvasót a történet iránt, ugyanakkor új kontextusba helyeződik egy átörökítésre méltó mesemondói hagyomány.
Az olvasóra kikacsintó elbeszélő mellett Drosselmeier keresztapa is mesél nekünk, ugyanis általa, a bábelőadás keretein belül ismerjük meg a karácsonyi ajándékként adott fabábu, azaz Diótörő előtörténetét, Pirlipát hercegnő és Egérlyuki asszony meséjét. Amíg az eredeti Hoffmann-mesében csak utólag, az ütközet után ismerjük meg ezt a történetet, addig itt (és a Csajkovszkij-balettelőadásban is) az értelmezés megkönnyítése miatt már a legelején. Az elbeszélés egyben társadalomkritika, szatíra is, amely a királyi udvart figurázza ki (torkos, igazságtalan király, szolgalelkű királyné, nagyravágyó leány), de elsősorban Diótörő emberi és emberfeletti különlegességét magyarázza meg, és megtudjuk azt is, hogy a fabábut ért átok csak a hétfejű egérkirály feletti győzelem és egy jószívű lány szerelme árán törik meg.
Kevés olyan mesét ismerek, amely akkora izgalomba tud hozni a fiúkat és lányokat egyaránt, mint Diótörő meséje. A hétfejű egérkirály legyőzésével véget ért csatajelenet, Misi katonáinak (Frici helyett Varró Dániel saját kisfiának nevét használta) hadba állása élükön Diótörővel elképzelhetően a kisfiú olvasók kedvenc része a mesében. Babaország ruhásszekrényből kinyíló világa az orosz, arab, francia, kínai babák táncával pedig a kislányok fantáziáját mozgathatja meg elsősorban. (Bár bevallom, nagyon hiányoltam az eredeti mesében leírt Kristálycukor-mező, Karácsony-erdő, Narancs-patak, Limonádé-folyam, Mandulatej-tenger, Marcipán-kastély stb. helyszíneket. Jelen esetben a balettelőadás képei jobban megihlették Varró Dánielt.)
Mindent összevetve elmondhatjuk, hogy Varró Dániel Szegedi Katalinnal együtt varázslatos karácsonyi ajándékot kínál nekünk. A rövid, rímes, olykor humoros, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt szóló mese olvasása után másképp tekintünk az ócskának tűnő, nagyfejű, néha ijesztő Diótörő fabábura. Ha találkozunk vele, titokban mi is azt várhatjuk, hogy életre keljen. Ennél többet pedig nem is várhatunk egy karácsonyi mesétől. Elkezdünk hinni a csodákban.
Varró Dániel, Szegedi Katalin: Diótörő, Jelenkor Kiadó, 2020.
Hozzászólások